37 éves vagyok, tini korom óta játszom különböző zenekarokban. A zene volt a mindenem – legalábbis egy ideig. Pár évvel ezelőtt azonban eljött az a pont, amikor egyszerűen már nem bírtam tovább. Nem a turnék, a nehéz éjszakák vagy a füstös klubok viseltek meg legjobban, hanem az a csend, ami bennem egyre hangosabb lett.
2020 körül kezdődött. Először csak halogattam a próbákat. Aztán nem írtam új számokat. Egy ponton már csak fizikailag voltam ott a színpadon – lélekben rég máshol jártam. A közönség tapsolt, én pedig azon gondolkodtam, hogyan lehetne lemondani a következő fellépést.
Az éjjeleim borzalmas lettek, ideges voltam, ingerlékeny, és minden reggel úgy éreztem, mintha egy tank gázolt volna át rajtam éjszaka. A családom aggódott, a barátaim nem értették, mi történik velem. A zenélés, ami valaha felemelt, most inkább lehúzott.
Egy fura nevű gyökér a polcon
Nem vagyok az a „spiris arc”. Szkeptikus vagyok, főleg ha természetes csodaszerekről van szó. Mégis, egyszer, egy baráti beszélgetés során szóba került az ashwagandha, amit állítólag Indiában a stressz csökkentésére és az idegrendszer támogatására használnak.
Egy ideig csak forgattam a dolgot magamban, de végül rendeltem egy dobozzal. Nem vártam csodát. Aztán valami mégis történt…
Nem egyik napról a másikra – inkább lassan, szinte észrevétlenül. Először csak jobban aludtam. Aztán mintha kevésbé lennék türelmetlen a zenekari csetben. Egy hónap után elmentem egy próbára, és nem gyomorgörccsel ültem be a kocsiba. Fél év telt el, mire azt mondtam: újra élvezem.
Mi is ez az ashwagandha?
Nem akarok biológiaórát tartani, de röviden: az ashwagandha egy adaptogén gyógynövény, ami segíti a szervezetet a stresszhez való alkalmazkodásban. A modern kutatások szerint csökkentheti a kortizolszintet (ez a stresszhormon), javíthatja az alvásminőséget, növelheti az energiaszintet és támogathatja a mentális fókuszt.
Számomra a legnagyobb hozadéka az volt, hogy elcsitította azt a belső feszültséget, amit már évek óta cipeltem. Nem váltott ki semmit – inkább megnyitott bennem valamit, amit én zártam be. Nem lettem egy zen buddhista, de újra el tudtam merülni egy dallamban, anélkül, hogy az agyam közben egy következő stresszfaktoron kattogott volna.
A zenekar azóta is megvan – persze más dinamika van már köztünk. Aki zenélt valaha, tudja, hogy ez nem csak hangjegyekről szól. Lelki rezgés is van benne. És amikor az ember belül csendesebb, kívül is tisztábban szól. Az ashwagandha nem tett újra rocksztárrá, de segített visszatalálni magamhoz. A zenéhez. És ahhoz a sráchoz, aki 19 évesen először állt színpadra.
Ha te is keresed, hogyan találd meg újra a ritmust az életedben – lehet, hogy neked is segíthet, én innen rendeltem: ashwagandha.