Végre csönd lett, és a zene nem hiányzott

„A zene az, ami kitölti a csöndet” — ezt évekig vallottam, és ma is hiszek benne. A próbateremben, a színpadon, az otthoni stúdióban mindig szól valami, és a fejemben akkor is szól, amikor éppen nem hallgatok semmit. A dallamok követnek mindenhová, a ritmusok visszatérnek, és az agy soha nem pihen el teljesen. A barátaim azt mondják, hogy a zenészek nem tudnak kikapcsolni, mert a fülük mindig dolgozik. Van benne igazság, és éppen ezért kerestem valamit, ami a fület és a fejet egyszerre csendesíti le. Tavaly nyáron a Balatonon találkoztam azzal a csönddel, amelyikben nem kellett zene, mert a csönd maga volt az élmény. A Balatonon történt, egy vitorlás fedélzetén, és az az érzés azóta is bennem van, mint egy dallam, amit nem tudok elfelejteni.

Egy barátom mondta, hogy a BalatonPRO-nál kipróbálta a balatoni vitorlás bérlést, és azt az egyetlen mondatot mondta róla: „A vízen más az idő.” Nem értettem pontosan, mit jelent ez, amíg meg nem tapasztaltam. A BalatonPRO Siófokon működik, a vitorlás kikötőben, tíz saját hajóval, huszonhét és negyvenöt láb közötti méretben. Bavaria, Jeanneau, Elan, Hanse és Beneteau márkájú hajók sorakoznak a kikötőben, és a kapitányaik a hét minden napján elérhetők telefonon. A foglalás egyszerű volt — hívtam az ügyfélszolgálatukat, és másnap délelőtt már a kikötőben álltam.

A balatoni vitorlás bérlés nekünk egy háromórás kirándulást jelentett, kapitánnyal, Siófokról indulva. A barátnőm is velem jött, és a kapitány egy harmincas lábas Bavaria-t mutatott nekünk, ami kettőnkre bőven elegáns és kényelmes volt. Az első tíz perc még zajos volt a fejemben — a kikötő hangjai, a motor berregése, a kötélzet csattogása. De ahogy a hajó kiért a nyílt vízre és a vitorla lassan megtelt szélléel, az a fajta mély csönd kezdődött, amiről a barátom beszélt.

„A szél nem siet” — mondta a kapitány, amikor a türelmetlenségemről kérdezett. Igaza volt. A zenében is van tempó, amit nem az ember diktál, hanem a szám. A vitorlázásnál a szél az, ami a tempót adja, és aki ezt elfogadja, az talál rá arra a bizonyos csöndre. A hajó nem zúg, nem dübörög — a vitorla meg-megcsattan, a víz halkan csobog az oldalon, és a kötélzet néha megnyikkan. Ezek a hangok nem zajok, hanem a víz zenéje, amit a fül másképp dolgoz fel, mint a városi háttérzajt.

A vitorlázás az a fajta program, amihez semmilyen előzetes felkészülés nem kell. A BalatonPRO kapitányai mindent elmagyaráznak, és a hajót ők vezetik, ha az ember nem akar kormányozni. Ha pedig akar, akkor megmutatják, hogyan kell a vitorlát helyesen kezelni és a szélre figyelni. A barátom, aki először ajánlotta, azóta háromszor volt a BalatonPRO-nál. „Az első alkalommal meglepődtem, a másodiknál rácsodálkoztam, a harmadiknál megnyugodtam” — mondta, és én ezt a hármas lépcsőt ismerem a zenéből is. Az első meghallgatásnál új, a másodiknál szép, a harmadiknál a tiéd.

A BalatonPRO kikötőjében a Hullám Teraszon ültünk utána, a barátnőmmel, a víz felett. A korlátlan alkoholmentes italcsomag kétezer forint fejenként, és a grill vacsora mellé kértünk még egy üveg pezsgőt is, ami négyezer forintba került. A naplemente a Balatonon az a fajta mély vizuális csönd, ami a zenei csönddel együtt az ember egész rendszerét leállítja. Nem szólt semmi, csak a Balaton. Azt mondtam a barátnőmnek, ez volt az első nap évek óta, amikor egyáltalán nem hiányzott a zene. A BalatonPRO megmutatta, hogy a csöndnek is van ritmusa, és a balatoni víz az a hely, ahol az ember megtalálhatja azt a fajta belső békét, amit a próbateremben soha nem fog.